Szerelmes ajándékJelmez fiúknakJelmez lányoknak

E heti blogcikkünkben bemutatjuk, milyen régre nyúlik vissza az óév búcsúztatásának és az új év köszöntésének hagyománya.

Szilveszteri hagyományok nyomában
Szilveszteri hagyományok nyomában

Igen régre nyúlik vissza

Az új év kezdetének napja területenként, kultúránként változott ugyan, de már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is ünnepségekkel köszöntötték az évfordulót. A keresztény Európában sokáig március 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét, Jézus fogantatásának napját tekintették az új év első napjának, bár ünnepséget hivatalosan nem tartottak, mivel pogány szokásnak gondolták. 1582-ben XIII. Gergely pápa híres naptárreformja révén került csak át az évforduló a ma is ismert dátumára, december 31-ről január 1-re virradó éjszakára.

Az ünnep ma ismert formájának gyökerei valószínűleg az ókori rómaiak körében ismert szaturnáliákban, Szaturnusz isten lakomákkal és mulatozással teli megünnepésében keresendők. A középkorban ennek utódjaként alakult ki Franciaországban a festum fatuorum, vagyis a bolondok ünnepe, amelyet általában január 1-je körül tartottak, és az egyház minden igyekezete ellenére hosszú időn át fennmaradt.

Ekkor alakulhatott ki az a babona is, amely szerint az óév utolsó napján való zajkeltés elűzi az év során felhalmozódott gondokat, bajokat, és távol tartja a lesben álló gonosz szellemeket, ártó teremtéseket az új évtől. Valószínűleg ennek nyomán maradhattak fenn ma is életben lévő szokások: az újév trombitaszóval való köszöntése vagy a zajos tűzijátékozás.

Új évi tüzijáték
Szilveszteri tüzijáték

Népi hidelmek

Természetesen a zajkeltésen kívül számos babona és hiedelem maradt fenn a népi hagyományban. Sok helyen évtemető bálokat tartottak ilyenkor, gyakori volt a jóslás a következő év időjárására vagy éppen szerelemre, halálra vonatkozó jövendölések. Szintén több évszázados múltra tekint vissza a még ma is széleskörben jelen lévő újévi fogadalomtétel hagyománya, amelynek keretében az emberek megfogadják, hogy betartanak vagy elérnek bizonyos dolgokat a következő év során. A fogadalomtétel már a régi babilóniaiak és rómaiak körében is elterjedt volt, majd később a keresztények is átvették ezt a világi szokást.

Hagyományok és hiedelmek szabályozzák az ilyenkor szokásos menünket is. Gyakran eszünk lencsefőzeléket vagy lencsesalátát, amely szerencsét és gazdagságot hoz az új évre. A hagyomány szerint minden egyes szem lencse, amit megeszünk, egy-egy pénzérmének felel meg, ami az elkövetkező évben a házhoz áll majd. Elterjedt fogás a malacsült és a sertés egyéb, feldolgozott formájának, például a virslinek, kolbásznak vagy kocsonyának különböző variációi. A hiedelem szerint ugyanis a malac az orrával kitúrja nekünk a szerencsét a következő évre.

Az új év érkezését pezsgővel való koccintással ünnepeljük meg. Ennek a szokásnak az eredete kereshető egyfelől a hangzavar keltésének hagyományában, másfelől abban a népi hiedelemben, hogy az vár ránk az év minden további napján, amit az elsőn csinálunk. Éppen emiatt a luxus életvitel szimbólumának számító pezsgő fogyasztásával az emberek a jólétet és gazdagságot próbálják becsempészni a rájuk váró hétköznapokba is.

Új évi koccintás
Új évi koccintás

Szilveszter napjainkban

Természetesen ezeken túl minden háztartásnak, családnak, baráti társaságnak megvannak a maguk hagyományai is. Vannak akik vicces parókákban, fejfedőkben, álarcokban vagy akár konkrét jelmezekben parádéznak. Egyesek kivonulnak az utcára, és ott ünnepelnek, mások szűkebb körben, akár egyenesen meghitt hangulatban, nyugalmasan töltik az év utolsó estéjét. A megszokott ünneplési forma sokakat nyugalommal tölthet el az abbéli izgalmak közepette, hogy vajon mit tartogat számukra a következő év.

Kapcsolódó termékek

Kérjük, add meg az adataid!

egy kis türelmet, az adatok feldolgozása folyamatban...