Így készült a LufiLand

Azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az Ünnepek Áruháza életének eddigi legnagyobb projektjében vettünk részt május utolsó hetében. Ugyanis 5 napon keresztül, reggeltől estig, magyar és nemzetközi lufisokkal közösen készítettük el LufiLand-et, Európa legnagyobb léggömbkiállítását.

A kiállítótér átvarázsolása igencsak embert próbáló feladat volt, hiszen 4000 négyzetmétert kellett megtöltenünk, 500 000 db kerek és kukac latex lufival. Csak a labirintushoz 90 ezer léggömböt használtunk fel. Tudjuk, most többen felszisszentek, hogy oké, de idővel ebből mennyi szemét lesz. Ezért mindenkit megnyugtatnánk. Kizárólag környezetbarát léggömbökkel dolgoztunk, melyek 100%-ban kaucsuk gumiból készültek, és pont annyi idő alatt bomlanak le, mint a tölgyfa levele.

Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy ilyen volumenű projektben vehettünk részt, hiszen a magyar lufisokon kívül rengeteg külföldi léggömbművész is jelen volt az építés során. Ők voltak a kisebb projektek vezetői, így a kezük alá dolgozva, velük egy csapatban töltve 1-1 napot szakmailag is fejlődni tudtunk.

Kiállítási zónák

A kaland 6 nagy zónából állt össze. Ezen kívül még 4 kiemelt területhez volt csapatkapitány rendelve. Mindegyik résznek megvoltak a maga felelősei, így a csapatok is eszerint voltak felosztva. Volt olyan művész, aki egész héten ugyanazokkal a segítőkkel dolgozott, de a legtöbben minden reggel új team-et kaptak maguk mellé. A zónák:

1. Labirintus
2. Latin-Amerika
3. Észak-Amerika
4. Európa
5. Ausztrália
6. Afrika
7. Nagy épületek
8. Falak
9. Padlóelemek
10. Fák

Na de hogy is készült?

LufiLand építés 1. nap

Minden reggelt közös reggelivel, majd egy mini meeting-el kezdtünk, ahol a holland főszervező és kreatív igazgató, Guido Verhoef elmondta a napi elkészítési tervet, és felosztotta a résztvevőket csapatokra.
Az első napon a lufi tartósítással töltöttük a fél délelőttöt, amely alatt kicsit összeismerkedtünk az önkéntesekkel és hostessekkel is. Ők egész héten ezt a munkakört csinálták, ami egyébként nagyon fontos első állomás volt. Ahhoz, hogy a léggömbszobrok hetekig ne engedjenek le, felfújás előtt egy Hi-Float nevű zselével kellet bekenni őket belülről, majd azt szépen, egyenletesen kellett elmasszírozni, hogy jól eltömítsük a lufi pórusait. Így alig tud majd kiszökni belőle a levegő, amivel feltöltöttük.

A nap második felében a Pisa-i Ferde Torony építésében vettünk részt. Ennek a projektnek egy francia lufiművész, Rachel Fournet-Fayard volt a vezetője, és szuper volt vele együtt dolgozni. Egyszerre beszélt angolul, franciául és kicsit oroszul is, viccesen káromkodott, ha valami nem úgy sikerült, illetve vezényszóra kellett innunk. Nagyon gyors tempót diktált, mégis volt időnk nevetni. Segítőkészen magyarázta mit miért, és miért pont úgy csinál, ahogy.

LufiLand építés 2. nap

Kedden Morgen Buisseret belga lufiművész keze alá dolgoztunk. Ő volt a felelős minden fáért az összes zónában. Nem emlékszünk, hogy valaha is zseléztünk, majd fújtunk volna ennyi barna és zöld lufit… nem, ennyit biztosan nem. Csináltunk ilyen fát, majd olyan fát, meg pálmafát is, a részletekkel senkit nem untatnánk, de valószínűleg álmunkból felkeltve is tudnánk egyet kreálni.

LufiLand építés 3. nap

Szerdán jött a legnehezebb rész, egész nap a szfinx testét fújtuk. Ezért a területért a kínai Jianpeng Zeng volt felelős. Képzeljétek, ő kizárólag kínaiul beszélt, mégis nagyon zökkenőmentesen és gyorsan tudtunk kommunikálni vele. Szépen belemondta a telefonjába, amit szeretne, majd a mesterséges intelligencia pillanatok alatt lefordította és fel is olvasta nekünk magyarul.

Egy különleges kódrendszert használt, amiben rövidítve voltak a lufi színére és méretére vonatkozó adatok. Az ujjunkat azonban nem kímélte ez a nap sem, ugyanis ő volt az egyetlen, aki dupla lufikkal dolgozott. Értsd: az egyik lufiba egy másikat teszel, majd a belsőt bezselézed, és ezután fújod fel. A témából adódóan minden milliméter eltérés csúnyán mutatott volna, így amellett, hogy dupla lufikat kellett felfújni és elkötni, mindennek a méretét egyesével ellenőrizni is kellett. De megérte, mert fantasztikus volt alkotás közben látni egy ilyen tehetséggel megáldott művészt.

LufiLand építés 4. nap

Csütörtökön maradtunk Afrikában, és egész nap piramist építettünk. A kolumbiai Andres Olarte keze alá dolgoztunk. A csapatunkba ezen a napon bekapcsolódott az amerikai Mark is, akinek Floridában van lufiboltja, illetve egy belga művész is, aki tényleg MŰVÉSZ. Kalapban, bajusszal, mezítláb rohangált és táncolva fújta a lufit. Nagyon szórakoztató jelenség volt.

LufiLand építés 5. nap

És végül elérkeztünk a péntekhez. Reggel pár órában a falak reparálásában vettünk részt, ugyanis túlságosan beépítettük a vészkijáratokat, és ezeken kicsit szélesíteni kellett. A spanyol Pablo Munoz volt a csapatvezetőnk. Délután pedig már majdnem minden magyar résztvevő a padló elemeket fújta, az izraeli Barak Dagan-nak. Kora este indult a sérült elemek cseréje, és ezzel párhuzamosan a lufik befújása Hi-Shine-al, hogy tökéletesen csillogjanak.

Őszintén bevalljuk, mi eljöttünk a hivatalos végét jelző időpontban, de tudjuk, hogy sok magyar, és minden külföldi művész még éjfélig végezte az utolsó simításokat. A főszervezők reggel 5 órakor tértek nyugovóra. Így sikerült csak biztosítani a másnap 10 órai nyitást.

Június 1-től várunk a BOK csarnokban

Rengeteg lufis és sok-sok önkéntes keze által valósult meg ez a csodálatos kiállítás, amiért valóban megérte napi 10+ órában serénykedni. Még szakmai szemmel is elképesztő mekkora dolgot hoztunk létre közösen. Csak ismételni tudom, hogy milyen hatalmas szerencse kellett ahhoz, hogy szervezőként és kivitelezőként is részt tudtunk venni egy ilyen volumenű projektben.

Gyerekkel, vagy anélkül, barátokkal, vagy egyedül, igazából mindegy hogyan nézitek, de ki ne hagyjátok! Ki tudja mikor, vagy egyáltalán valaha lesz-e még alkalmatok ennyi lufit látni egy helyen, ilyen színvonalasan megépítve. Mi imádtuk csinálni, reméljük, legalább ennyire fogjátok imádni Ti is megnézni.