Az utóbbi 15 év hihetetlenül fellendítette a hazai borászatot. Elég elmenni Villány környékére, vagy épp a Balaton-felvidékre, hogy lássuk, milyen hatalmas területeken termelnek, s hogy egy-egy pincészet központja sokszor olyan, akár valami ötcsillagos szálloda.
Hatalmas az igény a jó magyar borra, külföldön is népszerű, a minőségre törekvő termelők ma már nem panaszkodhatnak.
Mindennek hatására azért, valljuk be őszintén, kialakult egy, a borokhoz nem igazán értő, talán azokat nem is különösebben kedvelő, anyagilag igen jól eleresztett réteg, akik ellenben nagyon adnak a külsőségekre. Ők mindig a legkonzervatívabb megoldásokat igyekeznek alkalmazni, ha borról, borfogyasztásról, borkultúráról van szó, mert ezt tekintik a legelőkelőbbnek.
Na, ezekkel az őrült borzárókkal alaposan felbosszanthatod őket, legyen szó arról, hogy valamiért hozzád jönnek vendégségbe (gyanús...), esetleg arról, hogy megajándékozz közülük valakit mondjuk egy gorillás, vagy épp cumis borzáróval.
A poén egy önmagát magasabb rendűnek meghatározó csoportnál nem mindig ül, de végül is mindig az a cél, hogy mi magunk mulassunk egy jót. Ez az őrült viccelődök önzése, persze, de hát kompenzálni kell a sznobizmust valamivel, nem igaz?
Egyéb iránt szinte egészen biztos, hogy ha mondjuk Gere Attilát, vagy Bock Józsefet ismerve megajándékozod őket egy ilyen mókás borzáróval, biztosan jót nevetnek majd és odahaza használni is fogják. Így működik ez a világ.
