Halloween. Na jó, de mi ez az egész valójában?

A keresztény kultúrkörben hagyományosan Mindenszenteket és a Halottak napját ünnepeljük az év azon szakaszában, amikor a világ az angolszász hagyományokra reagálva Halloweent ünnepel.

Pedig nem árt, ha tudjuk: amit ma halloween formájában ismerünk, valójában sokkal régebbi gyökerekkel rendelkezik, és ősibb a kereszténységnél.

 
Halloween nemcsak a kelták ünnepe
Halloween nemcsak a kelták ünnepe

Nem egészen jogtalanul, sokan egészen fel vannak háborodva azon, hogy miért veszünk át olyan ünnepeket amerikai hatásra, mint például a halloween. Akik így vélekednek, lényegében azt szeretnék mondani, hogy nem szép dolog hátat fordítani a hagyományainknak egy tőlünk idegen kultúrkör szokásait átvéve. Az t persze nem lehet állítani, hogy aki megünnepli halloweent az nem emlékezne meg halottairól, és ne menne ki a temetőbe néhány szál virággal.

A helyzet az, hogy a Mindenszentek kontra halloween dolog azért ennél egy kicsivel összetettebb és messzebbre is vezet a kábeltévénél, a mozifilmeknél és az internetnél is.

Az ünnep maga a keltáktól ered. Ők már több ezer évvel ezelőtt is megtartották a samhaint, azaz azt a napot, amelyet a druidák főistenének hódolatában volt kötelező eltöltenie minden keltának. A samhain lényege röviden nagyjából az volt, amennyiben az emberek elegendő áldozattal, sikerrel kiengesztelik a holtak istenét, akkor sikerrel megakadályozható, hogy a halottak lelkei visszajárjanak kísérteni az emberek világába.

Az ünnep során igen elterjedt volt az áldozat bemutatásának rituáléja is, mely a történészek szerint időnként bizony emberáldozat is lehetett.

A keresztény hagyomány elterjedésével aztán sokat „finomodott” az ünnep, s lényegében integrálódott, ahogyan annyi más szokás is (ez a helyzet a szentiván éjjel is).

Természetesen az ősmagyar hitvilágban is komoly szerepe volt ennek az időszaknak, elsősorban mint a tél kezdetét jelentő, afféle vízválasztó időpontnak.

Az emberiség Szent Patrik keresztény missziójának köszönheti, hogy ma egy olyan ünnepet ülhet a világ október legvégén, amelynek alapjai a pogány időkbe nyúlnak vissza, mégis harmonikusan összeegyeztethetők a keresztény kultúra szokásrendszerével is.

A töklámpást a világ Jack O’Lantern, részeges ír legendahőstől kapta, akit sem a mennyországba, sem a pokolba nem akartak beengedni, s akit végül az ördög megszánt egy darab parázsló fával, melynek fénye a világ végezetéig  nem alszik ki. Jack kivájt egy tököt (eredetileg takarmányrépát), így készítve el az első töklámpást, nem is sejtve, hogy kedves hagyományt teremt ezzel.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is: